Studia Slavica Savariensia 2016. 1-2. 179-185
DOI: 10.17668/SSS.2016.1-2.179

Huszár Attiláné Fábiánkovits Erzsébet
(Szombathely, Magyarország)

A MAGYARORSZÁGON ÉLŐ GRÁDISTYEI HORVÁTOK KOMPLEX,
TRANSZNACIONÁLIS IDENTITÁSÁNAK JELLEMZŐI
http://real.mtak.hu/47104/1/SSS_2016.1_2.024_Huszar_u.pdf

Abstract: This study is based on a survey carried out in a minority
Burgenland Croatian settlement in the West of Hungary. It aims at providing
empirical evidence on the complex transnational identity of the minority
Croatian people living in the settlement. The paper also deals with language
maintenance contexts, including the grassroots language maintenance and
revival efforts by local teachers and activists, the role of the religious and
cultural events in maintaining the minority language and identity, as well as the
language variations of Croatian being present in the village.
Keywords: transnational identity; national group vs. language minority
group

1. Bevezető

A hazai horvát kisebbség a kutatók véleménye szerint hét, egyesek szerint
tizenkét részben eltérő nyelvjárást beszélő, egymástól földrajzilag is elkülönülő
népcsoportra oszlik. (SOKCSEVITS 2013). Az eredeti nyugat-magyarországi horvátok, ma
grádistyei néven, a nemzetközi szakirodalomban Burgenland Croatian,
„burgenlandi horvát” (CHRYSTAL 1988: 25) – a továbbiakban: grádistyei
horvátok – a trianoni határ által feldarabolt népcsoport nagyobb része az
ausztriai Burgenlandban, kisebb része Magyarországon, illetve Szlovákiában
él.
Kutatásomat a népcsoport legnagyobb számú horvát identitású lakossággal
rendelkező nyugat-magyarországi településén, Kópházán (horvát neve:
Koljnof) végeztem. Tanulmányom célja, hogy empirikus adatokra támaszkodva
elemezzem a magukat grádistyei horvátoknak valló egyének komplex
identitását. A Kópházán élő grádistyei horvátok jellemzően egyszerre kötődnek
Magyarországhoz, egyénileg eltérő mértékben a grádistyei horvát régióhoz,
valamint Horvátországhoz is. A szisztematikus „mi” és „ők”
megkülönböztetés, valamint az azonos etnikumhoz való tartozás megállapítása
a nyelvcsere jelenlegi, előrehaladott állapotában különösen bonyolult a
grádistyei horvátok esetében, hiszen a grádistyei horvátok nyelvhasználatára és
identitásának szerkezetére hatással van az egyének és közösségek
kapcsolatrendszere mind a Horvátországban, mind pedig a Burgenlandban élő
horvátokkal. Borbély Anna megállapítása szerint „a nyelvcsere és a
nyelvmegőrzés ellentétes irányú folyamat, mégis egy-egy közösség életében
eltérő mértékben bár, de egyszerre van jelen ... mindkét jelenség szoros
kapcsolatban van a társadalmi és kulturális változásokkal, valamint a csoportok
között meglévő kapcsolatokkal” (BORBÉLY 2001: 195).

2. A Nyugat-Magyarországon és a Burgenlandban élő grádistyei
horvátok eltérő identitása

Fontos megjegyeznünk, hogy a Burgenladban élő gradistyei horvátok és a
Magyarországon élő grádistyei horvátok identitásának szerkezete mára már
jelentősen eltér. Természetes, hogy az Ausztriában élő grádistyei horvátok
identitásában az osztrák, míg a Magyarországon élőkében a magyar identitás
hangsúlyos szerepet kap. Azonban nem ez az egyetlen jelentős különbség. A
Burgenlandi horvátok önmagukat „nemzetcsoportként” (nacionalna grupa)
határozzák meg, s jellemzően nem tekintik Horvátországot anyaországuknak.
Ezt a megállapítást támasztja alá számos résztvevő megfigyelés, valamint
Katarine Tyran Ausztriában élő burgenlandi horvát szerző kutatása. A kutató
rámutat arra, hogy a magyarországi grádistyei horvátok rendezvényein gyakran
feltűnik a horvát zászló, illetve egyéb horvátországi szimbólumok, míg az
Ausztriában élő grádistyei horvátok kevésbé kötődnek Horvátországhoz1. A
Nyugat-Magyarországon élő grádistyei horvátokra Magyarországon „nemzeti
kisebbségként” (nacionalnaja manjina) tekintenek, akik amint az a vizsgált
településen, Kópházán tapasztaltakból is levonható, a magyarországi és
horvátországi nemzetiségi politikának, valamint a helyi aktivistáknak és az
általuk szervezett kulturális eseményeknek köszönhetően kötődnek
Horvátországhoz is.

3. A grádistyei horvátok

A grádistyei horvátok nyelve jellemzően XVI. századi nyelvállapotot tükröz,
nyelvjárásszigetet alkot, s a nyelvi közösségek egy évszázadok során kialakult
regionális nyelvet beszélnek (SZOTÁK 2004: 37-49). Horváth Sándor
(HORVÁTH 2005: 181-193) kutatása rávilágít arra, hogy már a XVIII. századi
grádistyei horvát forrásokban is felmerült a horvát nyelv „romlásának” kérdése,
s az elhatárolódás vélelme a Horvátországban beszélt nyelvváltozatoktól.
Jelentős kutatók – köztük Zoltán András, valamint A. D. Duličenko (ZOLTÁN
2001: 139-142) – a grádistyei horvát nyelvet, melyhez a Kópházán beszélt
horvát nyelv is tartozik, olyan elszigetelt mikronyelvnek határozzák meg,
amelynek nincs anyaországa. Mint az előzőekben láthattuk, a kép árnyaltabb
ennél. Míg az Ausztriában élő grádistyei horvátok jellemzően nem tekintik
1 Tyran, Katherine „Identitäre Verortungen entlang der Grenze. Verhandlungen von
Sprache und Zugehörigkeit bei den Burgenländischen Kroaten“ című a berlini
Humboldt Egyetemen megvédett doktori disszertációjának a szerző által gradistyei
horvát nyelven történt ismertetése alapján. Socialni Centar, Trausdorf (Trajštof)
Ausztria 2016. október 5.
anyaországuknak Horvátországot, addig a magyarországi grádistyei horvátok
szorosabb kapcsolatot ápolnak Horvátországgal.
A grádistyei horvát települések horvátul beszélő lakói csak korlátozott
mértékben értik a Horvátországban beszélt standard horvát nyelvet, s őket sem
fogadják el egyenrangú horvát anyanyelvi beszélőnek a Horvátországban élő
horvátok. Számos résztvevő megfigyelés azonban azt igazolja, hogy Kópháza
horvátul beszélő lakói a település horvátországi testvérfalvaiból (Buševec,
Bibinje) érkező standard horvát nyelvet beszélő kulturális csoportokkal,
vendégekkel – kis fennakadásokkal ugyan – de folyamatosan kommunikálnak.
Ezt a megfigyelést támasztja alá a horvátországi Ivan Kozlica írása egy 2007-
ben történt kópházi látogatásról. A horvátországi horvát szerző nem tudott a
magyarországi horvátok létezéséről, s nagyon érdekesnek találta a grádistyei
horvát nyelvet (KOZLICA 2009: 119-125).
A résztvevő megfigyelések tapasztalata alapján kijelenthető, hogy a község
lakói hamar megtanulják és használják azokat a szavakat, melyek elősegítetik a
kölcsönös megértést. A horvát irodalmi köznyelv és a gradistyei horvát nyelv
különbözőségét, illetve a kölcsönös megértés lehetőségét, valamint nehézségét
jól illusztrálja a trudan (nőnemben trudna) melléknév, melynek jelentése
gradistyei horvát nyelven „fáradt”, míg a horvát köznyelvben „előrehaladott
várandós állapotú”. A fáradt szó köznyelvi horvát megfelelője: umoran
(nőnemben umorna). Az utóbbi szó szótöve is értelmezhető grádistyei horvát
nyelven. A „megöl” ige tartalmazza a szótövet, illetve a grádistyei horvát
nyelven beszélő adatközlők használják a szótövet az umarat se/ umorit se
igében – kissé túlzó értelemben – a „végletekig menő erőfeszítés”, illetve
„kifáradás” kifejezésére.

4. Kópházán előforduló horvát nyelvváltozatok

A Kópházán élő horvátok a grádistyei horvátokra jellemzően a horvát nyelv
három változatával kerülnek kapcsolatba. A leghangsúlyosabb a magánéletben
használt grádistyei horvát nyelv használata, melyen a falubeliekkel, valamint a
határok átjárhatósága óta a burgenlandi horvátokkal beszélnek az idősek,
valamint kisebb mértékben és gyakorisággal a középkorúak. A grádistyei
horvát nyelvnek van saját irodalmi nyelve, melyen a burgenlandi horvát
médiák szólalnak meg, valamint a kismartoni (Eisenstadt, Burgenland)
püspökség (horvátul: Biskupija Željezno) horvát nyelvű egyházi kiadványai
íródnak, melyek eljutnak a vizsgált településre is. Ez a nyelv a grádistyei
horvátok római katolikus liturgikus nyelve. Számos résztvevő megfigyelés
tapasztalata alapján megállapítható, hogy a legidősebbek kivételével az
általános iskolát grádistyei horvát falvakban elvégzők – egyénileg eltérő
mértékben – rendelkeznek horvát köznyelvi ismeretekkel, mivel a falvak
általános iskoláiban a szerb-horvát nyelvet tanították. A Horvátországban
beszélt standard nyelv ismeretének bővítéséhez hozzájárulnak a horvátországi
TV műsorok figyelemmel kísérése, a horvátországi testvértelepülésekkel való
kapcsolatok ápolása, valamint a Horvátországba történő utazások is. A falu
általános iskolájában jelenleg is a standard nyelvet tanítják. A Horvátországból
érkező vendégtanárok, valamint a diákok testvérfalvakba történő utaztatása is a
standard horvát nyelv elsajátítását segítik elő. Kópházára a helyi aktivisták
tevékenységének köszönhetően az 1980-as évek eleje óta érkeztek kulturális
csoportok Horvátországból (kezdetben a Zágráb környéki Buševec
településről), melyeknek tagjait jellemzően horvát ajkú családok szállásolták el,
akik a viszontlátogatás során élvezték a horvátországi horvátok
vendégszeretetét. Ezek a kapcsolatok elősegítették a különböző
nyelvváltozatok használatát a településen, s valószínűsíthető, hogy individuális
különbségekkel hatással voltak az egyének identitása szerkezetére, erősítve a
horvát identitást.
A három horvát nyelvváltozat jelenlétét nem tekinthetjük a diglosszia
(triglosszia) jelensége klasszikus megvalósulásának, mert a grádistyei irodalmi
nyelv és a Horvátországban beszélt standard nyelvváltozat csak a receptív
kompetencia szintjén, illetve korlátozott mértékben van jelen a közösség
nyelvhasználatában, s a legidősebb, 80 éven felüli, mára már kis lélekszámú
lakos kivételével a beszélők domináns nyelve a magyar nyelv. Bartha Csilla
megállapítása szerint „az újabb diglosszia értelmezések bonyolultabb
viszonyokat is leírnak, ahol két emelkedett és egy közönséges változat áll
egymás mellett” (BARTHA 1999: 69).
A horvát identitást megőrizni kívánó helyi kezdeményezések közül
kiemelkedik az a program, melynek keretében 2004 márciusában bemutatták a
Koljnofski pir „Kópházi lakodalmas” című műkedvelő színdarabot a falu és a
környező horvátok népszokásairól mintegy 50 helyi aktivista részvételével. A
színdarabot számos nyugat-magyarországi és burgenlandi grádistyei horvát
településen is bemutatták, valamint DVD-n is megjelentették.

5. A magukat horvát identitásúnak vallók száma Kópházán 1990-től
napjainkig

A Magyarországon élő horvát nemzeti kisebbségek előrehaladott nyelvi
asszimilációja jól dokumentált a szakirodalomban. A nyelvcsere foka azonban
jelentősen eltér a különböző településeken. Kópháza község lakói évszázadok
óta túlnyomórészt horvát nyelvűek, s a horvát nyelvet és identitást azóta is
őrzik. Az 1990-es népszámlálás adatai alapján Magyarországon 13 570 fő
vallotta magát horvátnak. Kópháza 1 768 lakosa közül ekkor 1 032 horvát
anyanyelvű volt. A 2001-es népszámlálási adatok alapján 1954-en vallották
magukat horvát anyanyelvűnek Győr-Moson-Sopron megye 6 településén,
melyek közül Kópháza volt e tekintetben a legjelentősebb. A 2011-es Győr-
Moson-Sopron megyei népszámlálási adatok szerint „ a ... horvát kisebbség
létszáma ... Kópházán 43 százalékot képviselt.” (VUKOVICH 2013:23)
Kópháza lakossága az említett időszakban mintegy 2000 fő volt.

6. Újabb identitásértelmezések

Az Applied Linguistics című szakfolyóirat identitással foglakozó számának
bevezető tanulmánya szerint a nemzetek feletti identitás kutatásában alapvető
fontosságú a nyelv és az identitás kapcsolatának kritikai megközelítése,
valamint a nyelvi közösségek homogén voltának felülvizsgálata annak
vonatkozásában, hogy azok tagjai nem feltétlenül jellemezhetők azonos
kulturális repertoárral, valamint nézetekkel (DE FINA – PERRINO 2013: 1-5).
A szerzők megállapítása szerint a konstruktivista elképzelésekkel szemben,
melyek úgy értelmezik, hogy a lokális identitás többnyire a többségi identitásba
ágyazottan jelenik meg, az újabb értelmezések úgy tárgyalják az identitás
témáját, hogy az egy adott beszédaktus során különböző tényezők alakította
kölcsönhatások eredményeképpen alakul.

7. Kutatási módszer

Az adatgyűjtés előzményeként számtalan kulturális, iskolai és egyházi
rendezvényen vettem részt 2004 óta. A résztvevő megfigyelés volt a
módszerem az előzetes adatgyűjtés során, s az így kapott adatokat,
információkat egészítettem ki irányított interjúkkal (Bartha, Borbély,
Nyelvtudományi Intézet). A szociolingvisztikai szakirodalomban elfogadott
tény, hogy a résztvevő megfigyelés módszerével tanulmányozható
leghitelesebben egy közösség nyelvhasználata, s küszöbölhető ki a labovi
megfigyelői paradoxon. Tartalomelemzés segítségével vizsgáltam az interjúk
során adott válaszok mögött meghúzódó motivációs rendszert.
Megfigyeléseimet a grádistyei horvátok kulturális tevékenységéről tudósító
online közösségi oldalak nyomon követésével egészítettem ki.

8. Eredmények

Az eredmények igazolták, hogy az általam vizsgált grádistyei horvát
településen a horvát származású és a nyelvet valamilyen szinten beszélő
egyének identitásának szerkezete nem homogén. A különbözőségek sok
tényezőre vezethetők vissza. Függenek egyrészt a kutatásba bevont személy
életkoráról, valamint attól, hogy milyen mértékben beszélik (vagy életútja
során beszélték) családjában a horvát nyelvet. Fontos szempont, hogy a falu
kulturális eseményein tevékenyen részt vesz-e a válaszadó, illetve ahhoz a
körhöz tartozik-e, akik gyakran utaznak Horvátországba akár kulturális
kapcsolatok révén, akár magánúton, s ott gyakorolják a horvát nyelvet, egyre
több ismeretet szerezve a standard horvát nyelvről.
A horvát identitás megtartásában fontos szerepe van a horvátok
hagyományosan római katolikus vallása gyakorlásának is. Sajnálatos azonban,
hogy a kópházi katolikus pap nem horvát nemzetiségű, ami az identitásépítő,
nyelvmegtartó törekvések ellen hat. Számos résztvevő megfigyelés alapján
azonban elmondható, hogy a horvát nemzetiségű hívek 2016-ban is horvátul
imádkoznak és énekelnek a templomban, valamint a temetéseken, de a
prédikáció magyarul történik. Számos, mintegy 10 évet átölelő résztvevő
megfigyelés alapján elmondható, hogy fontosak a horvát, különösen a
grádistyei horvát identitás megőrzése, valamint a kis népcsoport kulturális
újraegyesítése szempontjából a burgenlandi horvát falvakba történő gyalogos
és buszos zarándoklatok, melyek során a résztvevő kópháziaknak lehetőségük
nyílik a burgenlandi horvátokkal történő találkozásra. A grádistyei horvát
zarándokok a „Mariazelli Vándor Szűzanyához” látogatnak el. (Grádistyei
horvát nyelven: Putujuća celjanska Marija gradišćanskih Hrvatov).
A kutatásba bevont személyek közül a legidősebbek, a 80 év körüliek
anyanyelvként beszélik a grádistyei horvát nyelvet mindennapos
kommunikációjuk során, bár magyar nyelvi kompetenciáik is kiválóak.
Identitásukban a faluhoz és anyanyelvükhöz való kötődés a legjellemzőbb. Az
előbbieknél fiatalabb generációra jellemző egy 60 év körüli gazdálkodó
válasza, aki elmondta, hogy elsősorban a faluhoz kötődik, s grádistyei horvát és
magyar identitásúnak érzi magát. Horvátországra szimpátiával tekint, de mivel
nem sokat tud a történelméről, jelenlegi politikai viszonyairól, nem tud
azonosulni az országgal. Büszkeséggel tölti el, hogy grádistyei horvát
anyanyelvének köszönhetően tud kommunikálni a horvátországi horvátokkal,
de zavarónak érzi, hogy a grádistyei nyelvről és népcsoportról Horvátországban
kevesen tudnak, s mindig magyarázkodnia kell.
Teljesen eltérő szerkezetű egy a 2013/2014. tanévben a kópházi általános
iskolában a nyolcadik osztályt végző tanuló identitása, akinek a szülei a horvát
kultúra népszerűsítéséért sokat tettek a településen, számos alkalommal járt és
tanult Horvátországban, s horvát nyelvtanár szeretne lenni. Az ő magyar
identitása mellett érzelmileg kötődik Horvátországhoz is.

9. Összegzés

A kutatási eredmények alapján több következtetés is megfogalmazható.
Paulston (1994) meglátása szerint (in BORBÉLY ANNA 2001a: 203) a
standard, valamint az írott változat ismerete lassíthatja a nyelvcsere folyamatát.
Az általam vizsgált kópházi nyelvi közösség általános iskolájában túlnyomórészt a
horvát nyelv standard változatát tanítják, ami a nyelv újratanításának felel meg
tekintve, hogy a nyelvi közösségben a generációs rétegzettséggel jellemzett
nyelvváltás más lezajlott.
Ennek megfelelően feltételezem, hogy a standard változat tanítása hozzájárul
ahhoz, hogy Kópházán megmaradjon a horvát nyelv jelenléte. Az elmúlt 25
évben végbement gazdasági és politikai változások, melyeknek következtében
lehetővé vált a magyarországi és burgenlandi grádistyei horvátok közötti
kapcsolatok intézményes, illetve egyéni kiépítése, a horvát nyelv presztízsének
emelkedéséhez vezetett a vizsgált közösségben. Ehhez hozzájárult az
Burgenlandban történő munkavállalás lehetősége, melyet sok esetben
megkönnyít a grádistyei horvát nyelv ismerete. Hasonló presztízsnövekedést
eredményezett a kópházi nemzetiségi egyesületek által kezdeményezett
horvátországi szervezetekkel történt intézményes kapcsolatfelvétel, illetve az
egyéni horvátországi utazások lehetősége, illetve vonzó volta. A grádistyei és a
standard horvát nyelv presztízsének növekedése a nyelvi közösség beszélőit
arra készteti, hogy meglévő nyelvtudásukat aktivizálják, s ezek az egyéni
törekvések az intézményes programok segítségével hozzájárulnak a nyelvcsere
megfordítása bizonyos mértékű megvalósulásához, valamint a faluban élő
egyének egyénileg különböző szerkezetű horvát identitása megtartásához.


Felhasznált irodalom

BARTHA 1999 = BARTHA CS. A kétnyelvűség alapkérdései: Beszélők és
közösségek. Budapest, 1999.
BORBÉLY 2001 = BORBÉLY A. A Nyelvcsere és folyamata kutatása.
Nyelvtudományi Közlemények 98. 2001. 195.
CHRYSTAL 1998 = CRYSTAL D. The Cambridge Encyclopedia of Language.
Cambridge – New York: Cambridge University Press, 1998.
DE FINA – PERRINO 2013 = DE FINA A. – PERRINO S. Transnational Identities //
Applied linguistic. Special Issue, 2005. 509-515.
HORVÁTH 2005 = HORVÁTH S. A grádistyei horvátok XVI-XX. századi
asszimilációjának példái // Kisebbségkutatás, 2005. 2. 181-193.
KOZLICA 2009 = KOZLICA I. 500 godina poslije – Koljnof // Regionalne Studije,
Panon Qm (Croatica, Budapest), 2009. 119-125.
NÉPSZÁMLÁLÁS 1990 = Az 1990. évi népszámlálás. Központi Statisztikai Hivatal.
Budapest, 1993.
NÉPSZÁMLÁLÁS 2001 = Népszámlálás. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest,
2001.
SOKCSEVICS 2013 = SOKCSEVICS D. A magyarországi horvátok rövid története
http://www.horvatok.hu/hu/magyarországi-horvátok/59-toertenelem (2014. április
2.)
SZOTÁK 2004 = SZOTÁK SZ. Veszélyeztetett nyelvek // Kisebbségkutatás, 2004. 1.
37-49.
TYRAN 2015 = TYRAN K. Identitäre Verortungen entlang der Grenze.
Verhandlungen von Sprache und Zugehörigkeit bei den Burgenländischen Kroaten.
Leipzig: Biblon Media, 2015.
ZOLTÁN 2001 = ZOLTÁN A. A kisebbségi szláv nyelvek szociológiai tipológiája //
Kisebbségkutatás 2001. 1. 139-142.
VUKOVICH 2013 = VUKOVICH G. et al. 2011. évi népszámlálás. Győr-Moson-
Sopron Megye // Központi Statisztikai Hivatal. Győr, 2013. 23.185 
---------------------

TÖBBNYELVŰSÉG, NYELVI ASSZIMILÁCIÓ, VÁLTOZÓ IDENTITÁSÉPÍTÉSI STRATÉGIÁK A GRADISTYEI HORVÁTOK EGY MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGI TELEPÜLÉSÉN

file:///C:/Users/Papa/Downloads/dissz_Huszar_Attila_Laszlone_nyelvtud.pdf

————————————————————————————

A GRADISTYEI HORVÁTOK
ÉS A MAGYAR–OSZTRÁK HATÁRKIJELÖLÉS

A horvátság magyarországi betelepülésének történetéről napjainkig.

Bőséges olvasmány származásunkról a magyarországi betelepülés térképi illusztrációival az alábbi honlapon:

https://idi.btk.pte.hu/dokumentumok/disszertaciok/kolnhofervincephd.pdf

———————————

Gradistyei horvátok magyarországi betelepítése 475 évfordulójának megünneplése, emléktábla állítása horvátlövő papjainak emlékére.

Gradistyei horvátok magyarországi betelepítése 475 évfordulójának megünneplése, emléktábla állítása horvátlövő papjainak emlékére

Az alig 200 lelkes- Pinka-völgyi településünkre 1530 táján vándoroltak be a török uralom alá került horvát területekről menekülő horvát lakosság első csoportjai Hiteles forrás tanúsítja, hogy II. Erdődy Péter gróf és horvát származású felesége, Tahy Margit az 1532-1535. években a Pinka folyó mentére telepített le a dalmáciai Moslavina, Rovisce, Raca és Koprovnica környékéről származó újabb horvát népességet a Kőszeg 1532. évi ostroma során elnéptelenedett határvidékre. Horvátlövő községben 14 horvát család telepedett le, és alkotott közösséget a már itt élő horvát, német és magyar származású családokkal. A Zrínyiek tulajdonában is volt a falu, akik 1592-ben újabb horvát menekülteket telepítettek le. Ebben az időszakban Magyarország nyugati tájára 97 településen 30 ezer horvát származású jövevény telepedett le.
A község nevében ma is őrzi a 16. századi horvát telepítést megörökítő nemzetiségnevet, második fele pedig az Árpád-kori határőr lakóira utal. A mai napig is többségben vannak eredeti hangzású horvát nevek, mint például Bugnits, Bundits, Jusits, Majrits, Milisits. A település össznépességén belül a horvát nemzetiség aránya 85 %.

A magyar-osztrák határvidéken jelentős számú horvát népesség él, Horvátlövő a határvidék horvát nyelvű régiójának – többek között Ólmod, Horvátzsidány, Narda, Felsőcsatár, Szentpéterfa – egyik települése. A régióhoz csatlakoznak a közvetlen szomszédos osztrák oldalon lévő nagyobbrészt horvát anyanyelvű települések

Horvátlövő horvát népessége 1797-ig a 10 km-re nagynardai plébániához, az itt élő német anyanyelvűek pedig a szomszédos németkeresztesi plébániához tartoztak. A község ebben az évben a közeli németlövői plébánia filiája lett, majd a trianoni határváltozás után az említett németkeresztesi plébániához került. Első temploma a XVIII. század elején fából készült. A jelenlegi, eredetileg barokk stílusú temploma 1796-1798. között Szent Anna tiszteletére kápolnának épült, később klasszicista stílusban bővítették, majd 1836-ban tornyot, 1864-ben pedig sekrestyét építettek hozzá.

Az anyanyelv fennmaradásának, és a keresztény értékrendnek köszönhetően gazdag anyanyelvi, dal, szokás és hagyomány örökség maradt fenn a falunkban. Az egyházi hitélet jelentős szerepet töltött be falunkban a nemzetiségi nyelv és kultúra megőrzésében. Az erős hitéletnek köszönhetően évszázados anyanyelvi, vallási és kulturális értékek teremtődtek és őrződtek meg.
A nemzetiségi kultúrkör ápolása a település határövezeti jellege miatt az 1945. után elszenvedett korlátozó rendelkezések hatására csak családi körben és az egyházi élet keretében valósulhatott meg, mivel mesterségesen szinte megszakították falunknak a közvetlen és a szomszédos osztrák régióban élő horvát közösségekkel a kapcsolatát.


A templom a falu áldozata révén 2002-ben elvégzett felújítás és restaurálás nyomán kívül és belül teljesen megújult. Ez tette lehetővé, hogy ettől az időponttól az egyházközség és az önkormányzat évente rendez horvát nyelvű programokat az anyanyelvi hitéleti örökségünk és az ehhez kötődő kultúránk bemutatására, valamint az ezzel összefüggő hagyományok ápolására, így pld-ul horvát egyházzenei koncerteket, irodalmi rendezvényeket, kiállításokat, emlékünnepségeket.

A vallási szellemi kisugárzásnak köszönhetően községünk egyházéleti és egyházi vonatkozású programjai a környező – köztük a határon túli – települések hívő emberei számára rangos eseménynek számít, mivel lehetőséget nyújt a horvát kisebbséghez tartozó települések lakosainak a találkozásra, és a féltve őrzött anyanyelvi, vallási és kulturális örökségünk közösen történő ápolására.

Az anyanyelvi, egyházi és kulturális értékek közvetítésében különösen jelentős szerepe volt a falu mindenkori lelkipásztorainak, akik az egyházi iskolánk vezetőjeként is önzetlen segítői voltak az értékteremtő és értékmegőrző nemzetiségi hitéletnek.

A horvát betelepülés jubileuma jelentős történelmi ünnep, lelkipásztoraink a maradandó tevékenységük révén a kisebbségek kiemelkedő személyiségei. Ezért folytatva a már több éve elkezdett hagyományt, ismét tematikus falunapot rendezve ünnepélyesen megemlékezünk a jubileumról, és az örökségünket ápoló lelkipásztorainkról. Pályázatunk programjai a féltve őrzött horvát anyanyelvű anyanyelvi értékeink és kulturális örökségünk bemutatására, ápolására és továbbörökítésére épül fel. Fontos szempontnak tekintjük a felnőtt népesség mellett a gyermekek és a fiatalok „megszólítását”.

Az ünnepi programot horvát nyelvű szentmise, egyházzenei koncert, kétnyelvű (horvát és magyar) emléktábla avatásával a lelkipásztorainkról történő megemlékezés, a 475 évfordulóhoz kötődő anyanyelvi emlékeinket bemutató kiállítás rendezése, a nemzetiségi kulturánkat ápoló művészeti csoportok műsora, és kötetlen szórakozást biztosító közösségi műsorok, ifjúsági- és sportrendezvények fogják képezni.

A rendezvényre határon átnyúló programmal készülnek az évszázados kötődéssel rendelkező szomszédos ausztriai horvát települések önkormányzatai és egyházközségei, illetve a helyi földrajzi régió magyarországi települései is.

A rendezvénnyel tovább kívánjuk mélyíteni az erős keresztény hitélet közösséget erkölcsileg formáló gyökereit, és a nemzetiségi értékrendet őrző szokásrendszerünket.

———————————————

A grádistyei horvátok XVI–XX. századi asszimilációjának példái

„…szinte minden faluban másként beszélnek, ahogy ezt magunk is meg kell erősítsük, hogy itt a némettel,
ott a magyarral, másutt a szlovákkal, vagy még más nyelvvel is keveredik…

https://kisebbsegkutato.tk.hu/uploads/files/archive/360.pdf

vagy

https://tomord.hu/content/user/teszt/horvathsandor_asszimilacio.pdf

——————————————————————————————

Horvátok eredete

A horvátok eredetéről Konstantin császár azt írja, hogy a Kárpátokon túli Fehér-

Horvátországból a 7. században Dalmáciába költöztek. Népnevük eredete pontosan nem

tisztázott. Szent István király területszerző tevékenysége során kiterjesztett e hatalmát a déli

szláv (szlavón) területekre és Szlavón bánság alatt a helyi szláv Svetoslavić család vezetésével

belső önállóságot élvező tartományt hozott létre. Szent László király 1091-ben elfoglalta

Horvátországot, ahol sógora, az utód nélkül elhalálozott horvát Zvonimir uralkodott.2

Horvátország ezzel elvesztette önállóságát, és a Magyar Királyságon belül önálló,

autonómiával rendelkező, közigazgatásilag különálló tartomány, bánság lett. 1476-ban

Mátyás király Horvát-Szlavón bánság név alatt egyesítette a két bánságot. A mohácsi vész

után I. Ferdinánd, majd a török uralma alá került, 1790-ben pedig magyar kormányzat alá

rendelték. 1805-ben Napóleon ellenőrzése alá került, aki 1809-ben Horvátországból,

Dalmáciából és Szlovéniából létrehozta az 1814-ig fennálló Illír Királyságot.

Miután 1815-ben a bécsi kongresszus a területek visszakerülése mellett döntött, a

Habsburgok a Magyar Korona országaként kezelték. A horvát nemzeti mozgalom elindítója

Ludevit Gaj (1809–1872) volt. Jan Kollár szlovák költő hatására a délszláv népek számára

egységes irodalmi nyelvet és írásmódot dolgozott ki. 1830-ban adta ki horvát nyelven „A

horvátszláv helyesírás rövid vázlata” című munkáját. 1836-ban létrehozta az első horvát

nyelvű politikai lapot a Hrvatsko slavonskodalmatinske novinét.

Horvát nemzetiségűek a 16. században költöztek nagyobb számban Szlavónia, Dél-, és

Nyugat-Magyarország elnéptelenedett területeire. A legnagyobb mértékű vándorlás az

1530–40-es évekre tehető. A mai burgenlandi (horvát fordításban gradistyei) horvátok 3 az 1493-as töröktől elszenvedett vereség után kezdtek Magyarország felé menekülni Horvátországból, de a Batthyány, az Erdődy, és a Zrínyi családok a veszélyeztetett délkeleti területekről szervezetten is áttelepítették horvát jobbágyaikat a mai Vas, Zala és Győr-Sopron megye területére. Beköltözésük eltartott egészen a 17. század közepéig.

A jobbágyok Horvátország különböző vidékeiről jöttek, nyelvjárás szempontjából nem

voltak egységesek; felismerhető néprajzi jegyekkel rendelkező népcsoporttá hazánk

területén váltak.4 A 19. századig a társadalmi változások nem érintették döntő mértékben a

horvátságot. Zárt településeken éltek, megőrizték mély vallásosságukat, gazdag népi

hagyományaikat, s nem utolsósorban a nyelvüket. A horvátok is adtak egy aradi vértanút: a

magyar honvédség horvát származású tábornokát, Knezić Károlyt.

Horvátország az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején megpróbálkozott az

önállósodással, de elszakadási kísérlete 1849-ben meghiúsult. 1868-ban a XXX. törvénycikkel

létrejött a horvát–magyar kiegyezés. Ennek értelmében a magyar politikai elit politikai

---

---

nemzetnek ismerte el a horvátokat és kimondta, hogy Magyarország, Horvát- és

Szlavónország egy államközösséget képeznek, amelyen belül Horvátország a belügy, az

igazságügy, a vallásügy és a közoktatás terén önkormányzati jogokkal rendelkezik,

pénzügyileg azonban nem kapott önállóságot; bevételeiknek csak 44 százalékát tarthatta

meg saját belügyei költségeinek fedezésére. Az országban önálló parlament és kormány

alakult. A horvát parlament kezdetben 29, majd 40 képviselőt delegált a magyar

országgyűlés alsóházába, kettőt pedig a felsőházba. A belső közigazgatásban,

törvényhozásban, bíráskodásban és az oktatásban, sőt a közös kormányzat működésében is

a hivatalos nyelv a horvát volt. A magyar fővárosban székelő közös minisztériumok kötelesek

voltak elfogadni a Horvátországból érkező horvát nyelvű előterjesztéseket és beadványokat,

és azokra horvátul is kellett válaszolniuk. Egyes magyar kormányok időnként megkísérelték a

magyar hivatalos nyelv érvényesítését Horvátországban is, de a horvátok sikeresen

ellenálltak. A trianoni határok kijelölése kettéosztotta a horvát településeket, közülük az

1921. évi népszavazás után a nyugat-magyarországi területek Ausztriához csatolása után

húsz, részben horvát lakossággal rendelkező település került Magyarországhoz, nyolcvan

pedig Ausztriához.

A magyar érzelmű horvát lakosság kezdeményezésére politikai tárgyalások,

tüntetések és végül népszavazás eredményeképpen 1923-ban Olmód, Kis- és Nagynarda,

Alsó- és Felsőcsatár, Horvátlövő, Szentpéterfa visszakerült Magyarországhoz. A falvak

lakosságát azonban megosztotta a kérdés. A parasztság Magyarországhoz ragaszkodott, a

kereskedők, kézművesek és idénymunkások pedig Ausztriától remélték gazdasági

felemelkedésüket. A visszacsatolás emlékére minden községben emléktáblát állítottak.

Szentpéterfát, mint a folyamat fő elindítóját a Magyar Nemzeti Szövetség a Communitas

Fidelissima (A leghűségesebb falu) címmel tüntette ki.

A II. világháború után súlyosan érintette a horvát településeket az 1949-ben felállított

„műszaki zár”, mivel e határ menti falvakat a vasfüggöny elzárta a külvilágtól. Ebből

adódóan, valamint a mezőgazdaság erőszakos átalakítása miatt a horvát lakosság jelentős

része a jobb megélhetési lehetőségek reményében elvándorolt. 1948 és 1956 között a horvát

kisebbségnek egyre rosszabb lett a helyzete. A magyar állam megszakított a kapcsolatát a

Tito marsall vezette Jugoszláviával. A magyar nemzetpolitikai érdekek büntetéseket,

elnyomásokat és letartóztatásokat eredményeztek a horvátok körében. Az ’50-es években

minden horvátok lakta településről telepítettek ki családokat. A Horthy-korszakhoz

hasonlóan az emberek féltek vállalni nemzeti hovatartozásukat. Néhányan közülük

magyarosították a nevüket, a kor lelki maradványai még a mai napig is érezhetőek. Miután

Magyarország helyreállított a jó kapcsolatát Jugoszláviával, a horvát kisebbség helyzete is

javulni kezdett, a népi és kulturális élet újjászületett.A horvát kisebbség létszáma

A 2001. évi népszámlálás adatai szerint Magyarországon 15 620 fő tekinti magát horvát

nemzetiségűnek, és 14 345 fő nevezte meg anyanyelvének a horvát nyelvet.5 A két számadat

közé esik azok száma, 14 788 fő, akik családi, baráti közösségben is használják a horvát

nyelvet. A fenti adatokat kiegészíti, hogy a horvát nemzetiségi kulturális értékekhez,

hagyományokhoz 19 715 személy kötődik. Az 1990. évi népszámlálás adataihoz képest 18,4

százalékkal csökkent a horvát anyanyelvet vállalók száma, ugyanakkor 15,1 százalékkal nőtt a

horvát nemzetiséget vállalók száma. A horvátok által legnagyobb számban lakott

településeket a horvát és a nyugati határ mentén találjuk. Hat olyan település van

Magyarországon – Felsőszentmárton, Narda, Tótszerdahely, Drávasztára, Molnári és

Szentpéterfa –, ahol a népszámlálás szerint a horvát nemzetiségűek, illetve anyanyelvűek

száma is meghaladja az összlakosság 50 százalékát. Becslések szerint a Magyarországon élő

horvát nemzetiségűek létszáma meghaladja a népszámlálási adatokat, és körülbelül 80-90

ezer főre tehető.

Szervezetrendszer

1990-ben alakult meg a Magyarországi Horvátok Szövetsége. A szervezet székhelye

Budapesten van, elnöke Osztrogonácz József bajai iskolaigazgató. A szövetség, mely hat régió

horvátságát gyűjti egybe, több mint 6 ezer fős tagsággal, központi költségvetési

támogatással működik.6 A horvát kisebbség sikeresen szerepelt a kisebbségi önkormányzati

választásokon. Az első választási ciklusban 57, a másodikban 74, míg a harmadikban 107

horvát kisebbségi önkormányzat alakult. 2002-ben 20 településen a megválasztott helyi

települési önkormányzat alakult át kisebbségi önkormányzattá, megvalósítva a helyi

kisebbségi autonómia e legteljesebb modelljét. Ezzel párhuzamosan 20 horvát nemzetiségű

polgármester is mandátumot nyert.7

Az Országos Horvát Önkormányzat először 1995. április 1-jén alakult meg, elnöke dr.

Karagics Mihály lett, aki egészen 2007-ig megszakítás nélkül töltötte be az elnöki funkciót. Az

önkormányzat 1997 tavaszán központi székházat vehetett birtokba Budapesten, a VIII.

kerületi Bíró Lajos utcában. A 2006. október 1-jén megtartott kisebbségi önkormányzati

választásokon 115 települési horvát kisebbségi önkormányzat megválasztására került sor.

Horvát kisebbségi névjegyzék összeállítását 170 településen kezdeményeztek, a horvát

választói névjegyzékre feliratkozottak száma 11 090 főt tett ki. A választók létszáma 115

településen haladta meg a törvényben előírt választási küszöböt jelentő 30 főt, e

településeken a választói névjegyzékeken összesen 10 102 választópolgár szerepelt. A

horvátok által lakott települések közül aktivitásban kiemelkedett Szentpéterfa (589 fő),

---

5 htt p://www.nepszamlalas.hu/hun/kotetek/04/tabhun/tabl01/load01.html.

6 htt p://www.horvatok.hu/index.php?id=6.

7http://www.nemzetpolitika.gov.hu/index.php?main_category=4&action=view_item&item=583.Felsőszentmárton (436 Fő), Kópháza (359 fő) és Kimle (308 fő).

---

A nagyobb városok közül

Pécsett 234-en, míg Budapest 17 kerületében összesen 907-en iratkoztak fel a névjegyzékre.

---

A választásokon a megszerezhető 575 képviselői mandátumért 806 jelölt indult

versenyre. A horvát jelöltek többségét (638 fő, 79,2 százalék) a Magyarországi Horvátok

Szövetsége támogatta. A 115 településen kiírt választások mindegyikén érvényes választásra

került sor, így összesen 115 horvát kisebbségi önkormányzat alakult meg. Ez kisebb

növekedést jelent 2002-höz képest, amikor 107 horvát kisebbségi önkormányzat alakult. A

választáson való aktivitás meghaladta a 75 százalékot, összesen 7656 választó szavazott a

horvát listákra. A megválasztott 575 elektor többsége, 78,6 százaléka a Magyarországi

Horvátok Szövetségének jelöltje. A választási eredmények alapján a horvát közösség 7

középszintű (fővárosi és megyei) önkormányzatot hozhatott létre. Megyei szintű kisebbségi

önkormányzat alakulhatott 6, horvátok által lakott megyében (Baranya, Bács-Kiskun, Győr-

Moson-Sopron, Somogy, Vas és Zala megye).

A hazai állami oktatási hálózat szerves részeként a horvátság nemzeti és etnikai

nevelési program szerint működő – óvodától az egyetemig terjedő intézményekkel

rendelkezik. Három óvoda működik anyanyelvű, míg 21 kétnyelvű program szerint. Két

tannyelvű horvát oktatás 5 általános iskolában, Budapesten, Felsőszentmártonban,

Hercegszántón, Pécsett és Szentpéterfán folyik.8 Magyarországon középfokú horvát nyelvű

oktatás két gimnáziumban, Budapesten és Pécsen van. Mindkét intézmény oktatási központ

szerepét tölti be, melyhez óvoda, általános és középiskola, valamint diákotthon tartozik.

Felsőfokú horvát oktatás több magyarországi intézményben folyik. Horvát nyelv és irodalom

szakos képzés folyik Budapesten az ELTE Bölcsészettudományi Kar Szláv Filológia Tanszékén,

Pécsett a JPTE Bölcsésztudományi Kar Horvát Tanszékén, a szombathelyi Berzsenyi Dániel

Tanárképző Főiskola Horvát Tanszékén, Baján az Eötvös József Főiskola Nemzetiségi és

Idegen nyelvi Tanszékén és Sopronban a Benedek Elek Pedagógiai Főiskola Nemzetiségi és

Idegen nyelvi Tanszékén. A horvát nyelvű felsőfokú képzésben mintegy 100 fő vesz részt. A

Horvát Köztársaság és a Magyar Köztársaság között aláírt kulturális, oktatási és tudományos

szerződés értelmében lehetőség nyílik a horvát gimnáziumok érettségizettjei számára, hogy

felsőfokú tanulmányaikat horvátországi egyetemeken végezzék.

A horvátság kulturális életét jórészt az országos, regionális és helyi szervezetek,

együttesek szervezik. A megalakult horvát kisebbségi önkormányzatok e munkát csak

erősítették. A községek többségében működik hagyományőrző együttes, zenekar, énekkar.

Tevékenységük igen fontos az identitás megőrzésében. Egyre több kapcsolat épül

anyaországi településekkel, melyek főleg a kulturális életet élénkítik. Az utóbbi években

számos kulturális és hagyományőrző egyesület alakult és ért el hazai és nemzetközi

sikereket. Az OHÖ adatai szerint mintegy 100 felnőtt, ifjúsági és gyermekkultúrcsoport

(kórus, zenekar, tánc- és színjátszó csoport) tevékenykedik. Ezek közül kiemelendő a

budapesti Fáklya és Tamburica, a mohácsi Zora, a pécsi Baranya és Tanac, a murakeresztúri

Morica, a szentpéterfai Gradistyei Kulturális Egyesület és az undi Veseli Gradišćanci együtt

es. A horvát nyelv és kultúra átörökítése szempontjából nagy jelentőséggel bír a pécsi Horvát

---

8 htt p://www.horvatok.hu/index.php?id=34.

---

Színház. Működését a központi költségvetés nemzetiségi színházi pályázatából és a helyi

fenntartó által nyújtott önkormányzati támogatásból kapott források biztosítják.

A horvát anyanyelvű olvasók igényeit négy báziskönyvtár, valamint községi és iskolai

könyvtárak hálózata elégíti ki. A horvát kisebbség bázismúzeumának szerepét a mohácsi

Kanizsai Dorottya Múzeum tölti be.9 A hazai horvátok nyelvének, kultúrájának és

hagyományainak tudományos értékű kutatására és publikálására az OHÖ 2003-ban

alapította a Magyarországi Horvátok Tudományos Intézetét.10 Az intézet éves támogatása

beépül az Országos Horvát Önkormányzat költségvetési támogatásába. Az OHÖ legfontosabb

feladatának a kisebbségi autonómia kiterjesztését tekinti. Ennek keretében számos saját

alapítású és átvett intézményt működtetnek. Ezen intézmények a Hercegszántói Horvát

Tanítási Nyelvű Óvoda, Általános Iskola és Diákotthon, a Croatica Kulturális, Információs és

Kiadói Kft, a Pagszigeti Horvát Képzési és Üdülési Központ, a Horvát Tudományos Intézet, a

Magyarországi Horvátok Keresztény Gyűjteménye és a Pécsi Horvát Klub. Az OHÖ 2009-ben

egy új intézménnyel gyarapodott, mivel a pécsi önkormányzattól átvett ék a pécsi Horvát

Klubot.11 A 2009. június 2-án aláírt szerződés szerint a város az önkormányzat tulajdonába

adta a klub épületét és a fenntartást is.

A magyarországi horvátok római katolikus vallásúak, a történelem során a katolikus

egyház igen jelentős szerepet töltött be a magyarországi horvátság körében. Napjainkban a

hazai horvátok körében is élénkül az anyanyelvű vallási élet. A kis települések mellett

Szombathelyen, Pécsett és Budapesten is van igény rendszeres horvát nyelvű

istentiszteletre. Kőszegen kétheti rendszerességgel van horvát istentisztelet.

Magyarországon csak kevés lelkész beszéli a horvát nyelvet, így szükség lenne anyaországi

segítségre, illetve arra, hogy a települések magyar lelkészei nagyobb odafigyeléssel kezeljék

az anyanyelvhasználat ügyét.

Az OHÖ a Magyarországi Horvátok Szövetségével közösen alapította a Croatica

Kulturális, Információs és Kiadói Közhasznú Kht.-t, mely nonprofit vállalkozásként szervezi a

horvát kisebbség kulturális, kiadói és információs tevékenységét.12 Fő területként a hazai

kisebbségi könyvkiadásba kapcsolódtak be. Kiadásukban – központi költségvetési

támogatással – hetente jelenik meg a horvátok egyetlen rendszeresen megjelenő lapja, a

Hrvatski Glasnik. A kht. szervezeti keretei között 2005. október 28-án kezdte meg működését

az internetes Croatica Rádió. A Magyar Rádió és a Magyar Televízió részeként Pécsett

működnek a horvát nemzetiségi rádiós és televíziós szerkesztőségek. A Magyar Rádióban a

horvátoknak napi 2 órás anyanyelvű rádióműsora van.13 Horvát nyelvű tévéműsor, a

„Hrvatska kronika” heti 25 percben készül, és két időpontban, ismételve kerül sugárzásra.14

Az elmúlt évek eseményei jelentős változást hoztak a magyarországi horvát kisebbség

életében. Az önálló és független Horvát Köztársaság megalakulásával, majd a háborús

---

9 htt p://www.museum.hu/museum/index_hu.php?ID=169.

10 htt p://www.horvatok.hu/index.php?id=39.

11 htt p://vakbarat.pecs.hu/pokos/epitmeny/august.html.

12 htt p://www.croatica.hu/index.php?id=65.

13 www.radio.hu.

14 htt p://premier.mtv.hu/Rovatok/Kisebbsegimusorok.aspx.helyzet megszűnésével tényleges anyaországi kapcsolat bontakozhatott ki.

---

A horvát kisebbség és szervezeteinek kapcsolatai Horvátországgal jók, az egyre bővülő helyi

kapcsolatok ezt csak erősítik. Horvátországban is növekszik a magyarországi horvátság

ismertsége és tekintélye. Horvátország minden horvát nemzetiségű személynek – kérésre –

horvát állampolgárságot biztosít, függetlenül attól, hogy a világ mely táján él. Ezzel a

lehetőséggel magyarországi horvátok is élnek. A kapcsolatokra igen jó hatással van az a tény,

hogy a Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság között i állami kapcsolatok napról napra

bővülnek és fejlődnek.

A kétoldalú stratégiai partnerségi viszony a horvát közösségben igen pozitív

visszhangra talált. Az 1995. április 5-én aláírt példaértékű magyar– horvát kisebbségvédelmi

egyezmény szabályozza a két ország kisebbségpolitikai együtt működését. Az egyezmény

előkészítésében a magyarországi horvátok és a horvátországi magyarok képviselői egyaránt

részt vettek. Az egyezmény rendelkezése szerint megalakult és működik a Horvát–Magyar

Kisebbségi Vegyes Bizottság, mely alakuló ülését 1995 szeptemberében Zágrábban tartott a.

A X. ülésre 2008. június 2-án Budapesten, a XI. ülésre pedig 2009. december 1-jén Zágrábban

került sor. Az anyaország jelentősebb anyagi, pénzbeli támogatásáról a horvát kisebbség

esetében évekig nem beszélhettünk. Ugyanakkor az elmúlt években Horvátország két fontos

beruházáshoz – a Pagszigeti Horvát Képzési és Üdülési Központ és a Pécsi Miroslav Krleža

Horvát Iskolaközpont – jelentős anyagi támogatást biztosított. Mindkét esetben közös

magyar és horvát kormányzati fellépés és támogatás tette lehetővé a beruházás

megvalósítását. Az anyaország és a horvát kisebbség kapcsolattartásában jelentős szerepe

van annak is, hogy a budapesti Horvát Nagykövetség és a pécsi Főkonzulátus mellett

Nagykanizsán tiszteletbeli konzulátus működik.

—————————————————–

A Pejacsevich-örökség Sopronban

A Pejacsevich család művészeti örökségéből érkezik különleges válogatás a Lábasház legújabb, november 11-én nyíló tárlatán a Sopron környéki horvát közösség kulturális kapcsolatainak ápolásában aktív szerepet vállaló Matica Hrvatska Sopron Egyesület támogatásával.

A Petőfi téren álló egykori Pejacsevich-palotában őrzött, ám a trianoni békedöntés után Horvátországba került festményeket tekinthetnek meg a látogatók, melyeket a grófi család osztrák és magyar művészektől rendelt. A horvát főnemesi családból elsőként Pejacsevich Károly gróf telepedett le Sopronban a XVIII. század végén. A gróf aktívan kivette a részét az itteni művelődési élet szervezéséből: a Petőfi téren kaszinó és vigadó épületet alakított ki, melyben Liszt Ferenc is adott koncertet. Pejacsevich Károly személyéhez köthető a soproni színjátszás felvirágoztatása is, a gróf kibérelte a Templom utca 26. szám alatti kőszínházat, amelyet átépített és kibővített.

A Pejacsevich család jó kapcsolatokat ápolt a Stornókkal is. A Petőfi téren álló Pejacsevich palotával határos házat (Hátulsó utca 9.) idősebb Storno Ferenc vásárolta meg, ettől kezdve alakult ki baráti kapcsolat a két család között. Idősebb Storno Ferenc 1862-től dolgozott a család nasičei kastélyának (Horvátország) átépítésén Pejacsevich László megbízásából. Felújította a kastély épületét, terveket készített a berendezéshez. Tervek maradtak fenn a II. világháborúban elpusztult zalabéri kastélyhoz és a soproni Fövényverem utcai palota belső átalakításához is. Pejacsevichné Döry Mária 1863-ban rendelte meg a család sírboltját a soproni Szent Mihály temetőben. A téglából épült neogótikus kriptaépület 1936-ban a domonkos rend tulajdonába került. Ugyancsak Döry Mária megrendelésére illusztrálta Storno Ferenc 1866-ban Kisfaludy Sándor Csobánc című verseskötetét. 

Mindezek a történeti adatok most a december 31-ig látogatható kiállítás révén újra megelevenednek. A kiállítást az eszéki Galerija likovnih umjetnosti, a Soproni Múzeum, valamint a Matica Hrvatska Sopron Egyesület rendezi, kurátorai Jasminka Najcer-Sabljak (Eszék), Silvija Lučevnjak (Našice) és Veress Ferenc (Soproni Múzeum).